Tundra éghajlatú helyek: Hideg, fátlan és szélfútta
A tundra éghajlat, a Köppen-rendszerben ET jelöléssel, a sarki éghajlat egy altípusa, ahol legalább egy hónap átlaghőmérséklete meghaladja a 0°C-ot (32°F), de egyetlen hónap sem éri el a 10°C-ot (50°F). Ez egy zord, fátlan tájat hoz létre, amelyet mohák, zuzmók és törpecserjék uralnak. Előfordul a magas szélességi körökben: Alaszka, Kanada, Grönland, Skandinávia és Szibéria sarki partvidékein, valamint magashegyi területeken, mint a Tibeti-fennsík és az Andok. A telek rettenetesen hidegek, az átlaghőmérséklet gyakran -20°C (-4°F) alatt van, míg a nyarak rövidek és hűvösek, ritkán emelkednek 10°C fölé. A csapadék kevés – általában 150–350 mm (6–14 hüvelyk) évente –, de a permafroszt megakadályozza a vízelvezetést, így nyáron mocsaras körülmények alakulnak ki. A tundra olyan, mint egy állandó küzdelem a csípős hideg és a röpke enyhülés között, ahol az élet egy szűk évszakos ablakba szorul.
Legnagyobb városok ebben az éghajlatban
A(z) Tundra éghajlatról
A Köppen-szimbólum ET a Tundra rövidítése, amely a finn 'tunturi' szóból származik, jelentése fátlan domb. A fő diagnosztikai kritérium az, hogy a legmelegebb hónap átlaghőmérséklete 0°C és 10°C között van. Ez a határérték választja el a tundrát a jégsapka (EF) éghajlattól, ahol egyetlen hónap átlaga sem haladja meg a 0°C-ot. A boreális éghajlatoktól (D) eltérően a tundrának nincs valódi növekedési időszaka, mert a hőmérséklet soha nem éri el a fák növekedéséhez szükséges 10°C-ot. A permafroszt – az állandóan fagyott talaj – a tundra nagy részét alátámasztja, nyáron csak a felszíni réteg olvad fel. Ez egy áthatolhatatlan réteget hoz létre, amely telíti a talajt, jellegzetes mintázott felszíni formákat, például jégékeket és poligonális talajokat eredményezve.
Az évszakos mintázatok szélsőségesek. A tél nyolc-tíz hónapig tart, a hőmérséklet a magasabb szélességeken -30°C és -50°C közé süllyed. Barrow-ban (Utqiaġvik), Alaszka, a nap több mint két hónapra eltűnik, és a februári átlaghőmérséklet -27°C körül mozog. A tavasz és az ősz rövid átmeneti időszakok. A nyár a szinte folyamatos nappali fény – az éjféli nap – rövid kitörése, amely 6-10 hétig tart. Az alacsony maximumhőmérsékletek (5–10°C) ellenére az állandó napsugárzás gyors növényi növekedést tesz lehetővé. A csapadék csekély, általában 200–400 mm évente, télen főként hó formájában esik. Azonban nyári esők is előfordulhatnak; például Longyearbyen, Svalbard évente körülbelül 200 mm csapadékot kap, július a legcsapadékosabb hónap 25–30 mm-rel.
A tundra látogatásához komoly felszerelés szükséges. Nyáron (június–augusztus) csomagoljon szigetelt vízálló csizmát, termikus rétegeket, szélálló kabátot és meleg sapkát – júliusban is a szélhűtés 0°C alá süllyedhet. Rovarirtó elengedhetetlen a könyörtelen szúnyogok miatt. Téli látogatásokhoz expedíciós szintű ruházatra van szükség: vastag pehelykabát, arcmaszk és -40°C-ra méretezett kesztyűk. A legjobb utazási időszak június végétől augusztus elejéig tart, amikor a hőmérséklet a legmagasabb, a vadon élő állatok aktívak, és sok kutatóállomás nyitva van. Az elérhetőség azonban korlátozott – a legtöbb tundrás területen nincsenek utak, charterjáratokkal vagy jégtörő hajókkal lehet megközelíteni. Készüljön fel hirtelen időjárás-változásokra, és mindig olyan vezetővel utazzon, aki ismeri a sarki körülményeket.
Nevezetes tundrás városok közé tartozik Murmanszk, Oroszország (69°É), a világ legnagyobb városa az Északi-sarkkörön túl, ahol a júliusi átlag 12°C körül van – éppen a 10°C-os határ felett, ami a szubarktikus határra helyezi. Ezzel szemben Nuuk, Grönland (64°É) júliusi átlaga 8°C, ami egyértelműen ET. A Svalbard-szigetcsoport Longyearbyennel enyhébb tundrát tapasztal a Golf-áramlat miatt, a téli átlagok -14°C körül vannak a -30°C helyett. Az alpesi tundra, például a Mount Washington csúcsán, New Hampshire (1916 m), hasonló mintákat mutat, de erősebb napsugárzással és ritkább levegővel. Ezek a változatok szemléltetik, hogy a szélességi kör és az óceáni áramlatok hogyan módosítják a tundra élményét a partvidéki ködtől a szárazföldi hideg sivatagokig.
Gyakran Ismételt Kérdések
Hol fordul elő tundra éghajlat?
A tundra éghajlat Észak-Amerika és Eurázsia sarki partvidékein, magas szélességi fokú szigeteken, mint Grönland és Svalbard, valamint magashegységekben, például a Sziklás-hegységben, az Andokban és a Himalájában található. Feltétele, hogy a legmelegebb hónap átlaghőmérséklete 0°C és 10°C között legyen.
Mi a különbség a tundra (ET) és a jégsapka (EF) éghajlat között?
A fő különbség a legmelegebb hónap hőmérséklete. A tundrán (ET) legalább egy hónap átlaga 0°C felett van, ami lehetővé tesz némi növényzetet és felszíni olvadást. A jégsapkán (EF) minden hónap átlaga 0°C alatt van, ami állandó jég- és hótakarót jelent, biológiai aktivitás nélkül.
Jó hely a tundra a látogatásra?
Igen, a kalandvágyó utazók számára, akik magányra, egyedi vadon élő állatokra (karibu, sarki róka, lunda) és drámai tájakra vágynak. Nyáron 24 órás nappali fény és mérsékelt hőmérséklet vár, de a létesítmények ritkák. A tél rendkívül zord, és inkább a sarki expedíciókra bízzuk.
Eszik az eső a tundrán?
A csapadék alacsony – általában 150–350 mm évente – és többnyire hó formájában hullik. A rövid nyár alatt azonban a partvidéki tundrán gyakori az eső, havi 20–40 mm-es összegekkel. A talaj nagy része vízzel telített marad, mert a permafroszt akadályozza a vízelvezetést.
Milyen növények és állatok élnek a tundrán?
A növényzet alacsony növényekre korlátozódik, mint mohák, zuzmók, füvek és törpecserjék. A fák hiányoznak a hideg talaj és a rövid növekedési időszak miatt. Az állatok közé tartozik a karibu (rénszarvas), a pézsmatulok, a lemming, a sarki nyúl, a hóbagoly és számos vonuló madár nyáron.
Milyen hideg van a tundrán télen?
A téli hőmérséklet helyenként változó: a partvidéki tundrán -15°C és -30°C közötti átlag, míg a szárazföldi területeken, mint Szibéria, -40°C alá is süllyedhet. A szélsőséges minimumok elérték a -50°C-ot. Az erős széllel kombinálva a szélhűtés még hidegebbé teheti az időjárást.